Kezdjük a jó hírrel! Amikor már az export kereskedelem és a külföldi fuvarok is szóba kerülnek, tudhatjuk: vállalkozásunk új szintre lépett, bekerült a nemzetközi vérkeringésbe. Igen ám, de a nemzetközi szállítmányozásnak megvannak a maga szabályai és buktatói, amiket a vállalkozás saját érdekében és persze a jó partneri viszony megőrzése miatt is érdemes elkerülni. Úgyhogy itt az idő, hogy elmélyedjünk a nemzetközi fuvarozás rejtelmeiben és abban, mire figyeljen a megbízó, amikor kiválasztja logisztikai partnerét.
Alapesetben azzal egyetérthetünk, hogy a fuvarozás olyan tevékenység, melynek során egy gyártó vagy viszontforgalmazó terméke valamilyen úton-módon – de még véletlenül sem bagolyposta útján – eljut a végfelhasználóhoz, vagy akár egy újabb viszonteladóhoz.
Ebben a viszonylatban az árucikkek feladója a megbízó, aki feladja a készterméket / nyersanyagot, amit egy harmadik fél – a fuvarozó cég vagy logisztikai partner – közbenjárásával juttat el a rendeltetési helyére. Belföldi és nemzetközi fuvarozás esetén az egyik leglényegesebb különbség, hogy előbbit a PTK., utóbbit pedig a CMR-egyezmény szabályozza.
Kis nemzetközi fuvarmagyarázó
Abban biztosan egyetértünk, hogy a nemzetközi áruforgalom zökkenőmentes lebonyolítása nemcsak országos viszonylatban fontos, de a KKV-k és multik növekedésének záloga is. Ahogy a belföldi fuvar esetén, úgy nemzetközi viszonylatban is rendkívül fontos tényező a gyorsaság, a megbízhatóság és a szakértelem.
Ezt sok esetben egyébként a szállított áru típusa miatt is kiemelt jelentőségű, gondoljunk csak a gyorsan romló vagy a speciális figyelmet / szállítási módot igénylő termékekre és alapanyagokra. Éppen ezért kell mind a fuvarozónak, mind a megbízónak betűre pontosan betartania a hazai, valamint a célország és a különböző nemzetközi egyezmények – mint amilyen a CMR is – vonatkozó előírásait.
Emellett ajánlott tisztában lenni azzal is, hogy mi a különbség a klasszikus nemzetközi fuvar és a tranzit fuvar között. Utóbbi azt az eseményt takarja, amikor egy másik országból származó járművel vagy fuvareszközzel árucikkek fel- és lerakodása nélkül haladnak át 2-3 vagy több ország területén. Például, ha Magyarországról egy hazai kamion célja Csehország, jó eséllyel Ausztrián vagy Szlovákián keresztül fogja megközelíteni a végállomást.
Ebben az esetben Magyarország exportőr, Csehország importőr lesz, míg Ausztria vagy Szlovákia tranzit fuvaroknak ad otthont. Ugyanúgy, ha egy kamion Franciaországból például Romániába akarna eljutni, akkor a francia kamion Olaszországon és Magyarországon le- és felrakodás nélkül tranzitfuvarnak adna otthont.
Miért nem mindegy mindez a gyakorlatban?
Többek között azért, mert bár az EU területén az áru és munkaerő szabad áramlása valósul meg, az egységes piacnak köszönhetően, bizonyos esetekben a rakományok még így is vámkötelezettség hatálya alá esnek. Sajnos. Ezt egyébként 1995-től kezdve a Kereskedelmi Világszervezet szabályozza.
Akkor azonban, ha a megbízó – és persze a fuvarozó – vállalja az úgynevezett TIR-eljárást, akkor a tranzitországok területén a TIR-eljárásnak megfelelve szállított áruk a vámfizetés, illeték- és letétfizetési kötelezettségek alól is mentesülhetnek.
Mivel a TIR igazolvány kitöltése a megbízó feladata – a lepecsételtetése pedig kilépéskor a fuvarozóé –, ez az egyik legfontosabb szempont, amire az árucikkek feladójának ügyelnie kell. Egyfelől ajánlott olyan fuvarozó partnert találni, aki képes megfelelni a TIR-eljárás követelményeinek, másfelől az egyezményben előírt és pontos adatokat kell szolgáltatnia a fuvarozó, valamint a hatóságok felé.
Ez legalább olyan fontos, mint a fuvarozó partner megbízhatóságának, a járművek állapotának, a fuvarozók szakképzettségének ellenőrzése. Hiszen addig, amíg előbbiek a minőségi szolgáltatás tükrei, a TIR-okmány és az előírásoknak megfelelő vámzár segítségével jelentős összegeket lehet megspórolni, mivel az ezekkel ellátott járműveket a határon általában nem nyitják fel.
