Eszik, isszák? Az ADR vizsga, a veszélyes áruk szállítása

Vannak olyan fuvarok, amelyek sokkal nagyobb szakmai és mentális kihívást jelentenek, mint például 3 raklapnyi műszaki áru vagy egy teherautónyi tartós tej szállítása. Mondhatnánk úgy is, hogy a veszélyes áruk szállítása vérbeli közúti rodeó, aminél igencsak ott kell lenni. Fejben és szakmai felkészültségben is. Utóbbit segíti egyébként az ADR vizsga, ami nélkül egyetlen kamionsofőr sem vállalhatja be a kockázatos – éppen ezért az átlagosnál jobban fizetett – utakat.

Nem titok, hogy a különböző árukategóriák közúti szállítására teljesen más előírások és elvárások vonatkoznak. Inkább az lenne furcsa, ha a döntéshozók nem tennének különbséget a húsáru, a mosógépek, a fertőtlenítőszerek, az építkezési alapanyagok vagy épp a pékáruk szállítása között, nem igaz?

Mindenesetre az élelmiszereken, műszaki cikkeken és egyéb árukategóriákon kívül van egy olyan szegmens, ami kiváltképp megérdemli az elmélyült figyelmet. Ez a veszélyes áruk kategóriája. Miért nevezzük őket veszélyesnek? Azért, mert ha ezek szállítása során hiba csúszik az olajozott gépezetbe, az nemcsak a környezetre gyakorolhat káros hatást, hanem az emberek egészségére is. A drámai végszó után mélyedjünk el abban, mit is takar pontosan a veszélyes áruk kategóriája.

Egy rakomány, ami nem fenékig tejfel

A veszélyes áruk rendkívül sokfélék lehetnek, ráadásul nemcsak anyagok, hanem tárgyak is a kategória besorolása alá eshetnek. Veszélyes áruknak tehát azokat a tárgyakat és anyagokat tekintjük, amelyek szállítása során:

  • tűz- és/vagy robbanásveszély áll fenn,
  • egészségkárosító hatásuk van, pl. erős maró vagy mérgező tulajdonsággal bírnak,
  • károsak a környezetre.

A helyzet tovább fokozódik, legalábbis abban az esetben, ha tovább boncolgatjuk a veszélyes áruk osztályozását, amelyet a hazai és a hatályos nemzetközi áruszállításra vonatkozó szabályok rögzítenek. Ilyen például az ENSZ „Ajánlások a veszélyes áru szállítására – Mintaszabályzat” című írása, vagy szintén az ENSZ klaviatúrájából származó „Ajánlások a veszélyes áru szállítására – Vizsgálatok és kritériumok kézikönyve”.

A veszélyes árukat az úgynevezett UN – vagy magyarul ENSZ – számok és az egyes kategóriákhoz kapcsolódó helyes szállítási megnevezések segítségével osztályozzák. Szerencsére a kategóriák leírva sokkal egyszerűbbnek tűnnek, mint a faramuci megfogalmazás:

  • Robbanóanyagok és robbanóanyagot tartalmazó tárgyak
  • Gyúlékony gázok
  • Nem gyúlékony, nem mérgező gázok
  • Mérgező gázok
  • Gyúlékony folyékony anyagok
  • Gyúlékony szilárd anyagok, önreaktív anyagok, szilárd érzéketlenített robbanóanyagok
  • Öngyulladó anyagok
  • Vízzel gyúlékony gázokat képző anyagok
  • Gyújtó hatású (oxidáló) anyagok
  • Szerves Peroxidok
  • Mérgező anyagok
  • Fertőzőveszélyes anyagok
  • Radioaktív anyagok
  • Maró (korrozív) anyagok
  • Különböző veszélyes anyagok és tárgyak

Mi az ADR?

Mivel az a fentiekből is látszik, hogy sósavval, benzinnel vagy fertőző anyagokkal nem lehet csak úgy ukmukkfukk kimerészkedni az autópályára, a nemzetközi és hazai döntéshozó szervezetek egyaránt előírják, hogy ki és milyen kritériumok alapján, illetve milyen szállítóeszközzel fuvarozhatja ezeket a veszélyes rakományokat.

Amennyiben közúti szállításra vonatkozik, ezen szabályok, kvalifikációk összességét takarja az ADR, míg a vasúti közlekedésben RID, a belvízi közlekedésben ADN, a nemzetközi tengerhajózásban pedig az IMDX kódex alapján fuvarozhatók a robbanásra vagy más katasztrófára hajlamos rakományok.

Az ADR vizsga teljesítéséhez több feltételnek kell megfelelni:

  • természetesen részt kell venni a megfelelő ADR-tanfolyamon,
  • előírás a betöltött legalább 20. életév,
  • minimum 8 osztályos általános iskolai végzettség,
  • legalább 2 éves B kategóriás vezetői engedély, jogosítvány.

A dolognak azonban az ADR alapvizsga letételével még nincs vége, mivel az alapvizsga csak a küldeménydarabos veszélyes áru szállítására mondja rá az áment. Amennyiben a veszélyes áruk tartályos szállításról lenne szó, ahhoz külön szakosító képzést kell elvégezni. Ezen felül pedig, a vizsgáknak van szavatossági ideje: 5 évenként, még a lejárati idő előtt meg kell újítani őket. De veszélyes áruk lévén, érthető is ez az óvatosság, nem igaz?

Facebook
Twitter
LinkedIn
Email

Tartalomjegyzék

A HAPP cégcsoport több, mint 130 gépjárművel segíti cége termékeit akár egész Európába eljuttatni.

Kapcsolat