Vannak olyan fuvarok, amelyek sokkal nagyobb szakmai és mentális kihívást jelentenek, mint például 3 raklapnyi műszaki áru vagy egy teherautónyi tartós tej szállítása. Mondhatnánk úgy is, hogy a veszélyes áruk szállítása vérbeli közúti rodeó, aminél igencsak ott kell lenni. Fejben és szakmai felkészültségben is. Utóbbit segíti egyébként az ADR vizsga, ami nélkül egyetlen kamionsofőr sem vállalhatja be a kockázatos – éppen ezért az átlagosnál jobban fizetett – utakat.
Nem titok, hogy a különböző árukategóriák közúti szállítására teljesen más előírások és elvárások vonatkoznak. Inkább az lenne furcsa, ha a döntéshozók nem tennének különbséget a húsáru, a mosógépek, a fertőtlenítőszerek, az építkezési alapanyagok vagy épp a pékáruk szállítása között, nem igaz?
Mindenesetre az élelmiszereken, műszaki cikkeken és egyéb árukategóriákon kívül van egy olyan szegmens, ami kiváltképp megérdemli az elmélyült figyelmet. Ez a veszélyes áruk kategóriája. Miért nevezzük őket veszélyesnek? Azért, mert ha ezek szállítása során hiba csúszik az olajozott gépezetbe, az nemcsak a környezetre gyakorolhat káros hatást, hanem az emberek egészségére is. A drámai végszó után mélyedjünk el abban, mit is takar pontosan a veszélyes áruk kategóriája.
Egy rakomány, ami nem fenékig tejfel
A veszélyes áruk rendkívül sokfélék lehetnek, ráadásul nemcsak anyagok, hanem tárgyak is a kategória besorolása alá eshetnek. Veszélyes áruknak tehát azokat a tárgyakat és anyagokat tekintjük, amelyek szállítása során:
- tűz- és/vagy robbanásveszély áll fenn,
- egészségkárosító hatásuk van, pl. erős maró vagy mérgező tulajdonsággal bírnak,
- károsak a környezetre.
A helyzet tovább fokozódik, legalábbis abban az esetben, ha tovább boncolgatjuk a veszélyes áruk osztályozását, amelyet a hazai és a hatályos nemzetközi áruszállításra vonatkozó szabályok rögzítenek. Ilyen például az ENSZ „Ajánlások a veszélyes áru szállítására – Mintaszabályzat” című írása, vagy szintén az ENSZ klaviatúrájából származó „Ajánlások a veszélyes áru szállítására – Vizsgálatok és kritériumok kézikönyve”.
A veszélyes árukat az úgynevezett UN – vagy magyarul ENSZ – számok és az egyes kategóriákhoz kapcsolódó helyes szállítási megnevezések segítségével osztályozzák. Szerencsére a kategóriák leírva sokkal egyszerűbbnek tűnnek, mint a faramuci megfogalmazás:
- Robbanóanyagok és robbanóanyagot tartalmazó tárgyak
- Gyúlékony gázok
- Nem gyúlékony, nem mérgező gázok
- Mérgező gázok
- Gyúlékony folyékony anyagok
- Gyúlékony szilárd anyagok, önreaktív anyagok, szilárd érzéketlenített robbanóanyagok
- Öngyulladó anyagok
- Vízzel gyúlékony gázokat képző anyagok
- Gyújtó hatású (oxidáló) anyagok
- Szerves Peroxidok
- Mérgező anyagok
- Fertőzőveszélyes anyagok
- Radioaktív anyagok
- Maró (korrozív) anyagok
- Különböző veszélyes anyagok és tárgyak
Mi az ADR?
Mivel az a fentiekből is látszik, hogy sósavval, benzinnel vagy fertőző anyagokkal nem lehet csak úgy ukmukkfukk kimerészkedni az autópályára, a nemzetközi és hazai döntéshozó szervezetek egyaránt előírják, hogy ki és milyen kritériumok alapján, illetve milyen szállítóeszközzel fuvarozhatja ezeket a veszélyes rakományokat.
Amennyiben közúti szállításra vonatkozik, ezen szabályok, kvalifikációk összességét takarja az ADR, míg a vasúti közlekedésben RID, a belvízi közlekedésben ADN, a nemzetközi tengerhajózásban pedig az IMDX kódex alapján fuvarozhatók a robbanásra vagy más katasztrófára hajlamos rakományok.
Az ADR vizsga teljesítéséhez több feltételnek kell megfelelni:
- természetesen részt kell venni a megfelelő ADR-tanfolyamon,
- előírás a betöltött legalább 20. életév,
- minimum 8 osztályos általános iskolai végzettség,
- legalább 2 éves B kategóriás vezetői engedély, jogosítvány.
A dolognak azonban az ADR alapvizsga letételével még nincs vége, mivel az alapvizsga csak a küldeménydarabos veszélyes áru szállítására mondja rá az áment. Amennyiben a veszélyes áruk tartályos szállításról lenne szó, ahhoz külön szakosító képzést kell elvégezni. Ezen felül pedig, a vizsgáknak van szavatossági ideje: 5 évenként, még a lejárati idő előtt meg kell újítani őket. De veszélyes áruk lévén, érthető is ez az óvatosság, nem igaz?
